Az év végi posztomban vizionáltam az idei terveimről. Az egyik ilyen magamnak kitűzött cél/feladat, Budapest panaszkodás-mentesítése volt. Ambíciózus terv, de nem lehetetlen. Budapest picit másképp működik, mint Magyarország. Tehetlenségi nyomatéka (political “elite”) hasonló, de képes önmagától fejlődni a városházi kézifékek és a főállású panaszkodók ellenére is.
3 példa a hitetleneknek. Van még ezer, lehet kommentelni…
- a Gödör: nem a kedvenc helyem, mégis a város talán egyetlen igazán működő tere. Egy színházvitából ottmaradt gödörből kialakult térképződmény, amit belakott a város.
- a romkocsmák: ha idelátogató turistát kérdezel, hogy mitől jobb Budapest Prágánál valószínűleg ezzel kezdi. Néhány csendrendelet próbálkozás ellenére is évről évre több romos ház alakul át pici szigetté a lakhatatlanság és a lebontás közötti időpillanatokra.
- a kerékpárosok: igazi kvázibárki project. Akarsz spórolni egy tizest havonta és városnézni naponta? “I could do what you do, easy”. Egyhavi metróbérlet ára egy un. otthagyós veterán bicó a neten. Nem nehéz elkezdeni. De megéri. Miért? Érdemes olvasgatni a jöttszembe blogot. Járj nyitott szemmel, turistáskodj Budapesten.
Kvazibarki’s never-ending Film Until Ashes shifted up a gear. Lot has happened since our last update. Serpil, Turkish director of the Ashes project, began her 2 months Budapest editing journey and spends hours at our post production headquarter Post Edison every day. We also submitted our “unfinished” film to 2 themed film festivals. A 15 minutes version the Bicycle Film Festival, NY and a 5 minutes cut to the Road Junky Travel Film Festival in Berlin. Oli finished the African leg of his journey and safely arrived in Mumbai, India last week. We cannot wait to receive the footage from perhaps the most challenging part of his biketrip. We will edit and post videos from Egypt and Sudan soon. Please check the new Film Until Ashes youtube channel and the Road Junky Travel Film Fest edit. Big up to Miki @ the Avid master and Serpil who is not afraid to throw some scenes into the kuka. (Hungarian word for dustbin)
Emily Richmond decided to circumnavigate the world in 24 months. It is much more interesting to watch her video diary than any given reality show. Here is Emily’s vimeo channel: http://vimeo.com/emilyrichmond
Kvazibarki enjoys and promotes projects that could be carried out by quasi anyone/everyone. Well, sailing around the world at age 24 is not just expensive and dangerous, but also requires serious sailing experience and navigation skills and what not… Yet Emily’s megajourney is the first kvazibarki post of 2010. Why? She raised 8000 dollars with her amazing project on kickstarter.com. Kickstarter is a founding platform for filmmakers, musicians, basically any kind of artists.
Emily set an example for my projects too. She is in Mexico at the moment. If there is a will… This is how to do it, easy:
This is the first Xmas of the blog with a dozen posts behind us. Kvazibarki aims to go weekly next year! The Cycling to the Ashes documentary project, round-the-world marathon tourist videos and a new pro Budapest, no complaining campaign are just 3 of our projects for next year, so it is worth visiting back
As a present here is the latest video on Cycling to The Ashes. An Adam Spencer (ABC Radio announcer, Australia) interview with Oli in Serbia after a couple of well deserved beers with the Serbian cricketers in an old pub in Belgrade. Thank you guys!
Those who read the kvazibarki blog know about Oli Broom. The 29 -year-old “everyman” on a solo and unsupported bicycle life experience. We met the Londoner in Budapest, Hungary and immediately started to follow him on his challenging 14 months bike journey and the unexpected (but cool) cricket games. Cycling to the Ashes motivated us to document/film this unique round-the-world bike tour. We decided to find people like us all over the world, who would film the project. We already had two helpers (co-directors, cameramen). One was Dragomir in Sofia. The other is Milo (aka Serpil Ulker) in Istanbul, who we met through the wonderful world of couch-surfing. We could not have found a better person, really!
Milo instantly shared our enthusiasm and started filming Oli, just like we did earlier in Budapest. She agreed with our concept that filming not perfect is far better than not filming at all, Milo took her camera and started directing and shooting the Cycling to Ashes documentary project. Wow! We thank Milo on a daily basis and encourage others to participate in our documentary. There are 10 more countries and almost a year to go! Check back for Istanbul videos in January.
We are about to finish editing an Adam Spencer (ABC radio announcer, Australia) interview with Oli Broom of Cycling to the Ashes. I did not know before Oli’s interview who Adam Spencer was, so I youtube searched him. The fist video on the site was this one. Adam Spencer talks about bikes, cars and the price of petrol. Not bad. I have to agree with him.
Adam Spencer notes in this video that petrol in Australia costs half of bottled water. It is extremely cheap! Petrol and bottled water cost the same in Hungary. If you think about it, it is still very cheap. Until we start paying the full price of petrol, that also includes the damage it does, we will never get on top of the game – says Adam.
A Bicycle, also known as PUSH BIKE is a pedal-driven, human-powered vehicle with two wheels attached to a frame. Simple. Future technology from the 19th century. Do they burn petrol/gas to move from A to B in most major sized western cities of the world? Yes. Petrol!? This expensive, destructive and so so primitive source of energy? hard to believe. This is the 21th century. Age of future technology.
Cars vs. bikes? What do you think?
a fact: “bicycles now number about one billion worldwide, twice as many as automobiles!” wikipedia
Oli Broom, the 29 -year-old everyman began his ca. 25,000 km solo and unsupported bicycle life experience at Lord’s Cricket Ground, London on 10 October 2009. He aims to reach Brisbane Cricket Ground (”The Gabba”, in Australia) in time to see England play Australia in the first Ashes Test Match of the 2010/11 series, in November 2010.
We met the “Londoner” in Budapest, Hungary and decided to follow him to Belgrade, Serbia.
His inspiring character and the challenging 14 months journey, spiced with the unexpected (from a Hungarian point of view) taste of cricket motivated us to document/film several parts of his round-the-world bike tour.
Here is the teaser of the Serbia bit. And yes, they play cricket in Serbia!!
Kvazibarki tries to encourage and inspire people to move/act/create by simple (or complicated) actions and set an example to those who believe or act like changing your own reality was impossible. We met Oli Broom in Budapest, Hungary and decided to follow him to Belgrade, Serbia. His mission is called Cycling To The Ashes and he has 3 aims:
1. Beginning on 10 October 2009, to cycle approximately 25,000km solo and unsupported from Lord’s Cricket Ground, London, to Brisbane Cricket Ground (“The Gabba”) in time to see England play Australia in the first Ashes Test Match of the 2010/11 series, in November 2010.
2. To play, promote and teach cricket in schools, youth projects and clubs in up to 28 countries that I cycle through on my route.
3. To raise £100,000 for my two chosen charities – the British Neurological Research Trust and The Lord’s Taverners.
This is just a teaser of several videos of Oli’s long journey. We fimed his Budapest departure. A longer video on Oli in Budapest and Belgrade will be posted next Monday.
Laci does this quasianyone thing. Anyone can do it, he says. Easy. He’s pretty good at it too. The marathon, he says, is an illusion. ‘A fucking illusion man, anyone can do it, you know. It’s a mental thing. Old people, even people with cancer can do it. It’s nothing, that’s the thing’ he usually goes.
‘Come and throw some posts for the kvazibarki blog’ he tells me.
‘Anyone can do it, right?’
You know, I don’t do no marathons. What I do in fact is talk to random people. Like this particular day, I think it might have been the 7th day in New York, not that it matters, anyone could’ve done it.
So this day we go to mid-town, Christopher street, out to the Hudson River. I look down from this sort of walking bridge kinda thing and this dead fish looking weird stuff is floating all over the water. Actually, you gotta get looking for a while, otherwise you mistake it for trash as it is fish made of trash, plastic bottles paper cups, looking exactly like this:
Just as I start getting the idea this runner guy, Drew comes up and we get into a conversation. Turns out he is an actor. Not a famous one, but the wannabe-a-good-one-some-day kind, turns out later. Cool guy. We keep talking. He doesn’t get it at first either what the heck these things are down in the water. Few minutes later another man, Novak turns up. Some wise guy from the Bronx, he is. Random people. They are from New York. That’s what’s most likely about them. Pursuing something. A bit anxious, a bit excited, a bit mysterious, makes you think about what it takes to be a New Yorker. Hard to imagine. This is just talking. Everyone can do it. See? Watch:
Már legelső maratonunkat is Berlinben futottuk, aztán egyértelművé vált, hogy szép város Budapest és a kedvencünk is, de körbefutni kétszer? Azt inkább egy gyors sightsseeing keretében egy-két másik várost kéne. Így jutottunk el Kvázibárki mozgalmunk keretében aztán Koppenhágába, Jeruzsálembe, Párizsba, Pisába és legutóbb Kölnbe is. A kiválasztásnál a főszerepet nem a város, inkább a verseny dátuma adja, bár nyilván nem mindegy, milyen emberek és látványosságok várnak a hosszú futás során.
Kölnben azonban a véletlen folytán rájöttünk az igazi turpisságra. A nevezéskor ugyanis kiderült, majd’ 40.000-es létszámú a kölni verseny, és bizony lecsúsztunk, azaz már csak az ún. Cultural relay-ben, azaz a jelmezes váltóban van hely a két későn nevező kolléga számára… Nosza, mivel a Café csoport színeiben egyszerre céges futóklub is volnánk, Laci pincérnek állt fehéring, csokinyaki, vászonnadrág, tálca, rajta kulacs formájában, Bassman Marci pedig hokiszerelését öltötte magára.
Ők sem gondolták volna, mennyi endorfint köszönhetnek majd e véletlennek, hiszen a nézők megőrültek értük, különösen a tálcán kulacsot cipelő Laciért:, „Du bist stark, du bist super” kiabálásokkal illették, illetve sört rendeltek tőle,aminek persze megkérte az árát, „dráj ajró bitte”- kiabálta vissza. Így a rájutó 32K könnyen elszállt, és Marcinak is könnyebben ment a fennmaradó 10K.
Mindezzel párhuzamosan Barbika csapattagunk először próbálkozott az egész maratonnal és négyfél alatt le is nyomta, bár kicsit izgult előtte, ami persze természetes, sőt kötelező, a többiek pedig, jómagamat is beleértve, egy könnyű felesre vállalkoztunk. Kölnben a szervezés kiváló, a rajt több etapban vagy félóráig tartott, viszont a célban sör, szendvicsek, almák és egyéb kalóriabombák vártak, ami kompenzálta a kicsit hűvös, nedves időt. Az utolsó km-re időzített kölni dóm, amely egy időben a világ legmagasabb épülete volt, és azóta is a világ harmadik legmagasabb temploma, fantasztikus flash-t adott, kár, hogy pont ott kezdődtek a macskakövek.
A tanulság, hogy egészen biztosan soha többé nem állunk sima futócuccban a rajthoz, eltűnnénk csak a tömegben, hiszen az eddigi fődíjas berlini közönséget leszámítva, szurkolnak, szurkolnak, de nem végig, és nem pont Neked, így bár borsózik a hátad és megkapod a plusz enerdzsit, de ha ezen lehet még turbózni, tán megéri spéci pólót vagy nyuszifület, netán maszkot ölteni. (Ha már itt tartunk, a citromdíjas közönség Pisa volt, ahol a pálya nagyrésze a toszkán falvak és dombok között vezetett, a nyugdíjas olasz nénik, bácsik pedig csak kinéztek ablakukon, vagy a portáról ülve nézték a sok hülyét, magukban erős értetlenségüknek hangot adva – „Pazzia, pazzia…”. Sőt, a legdurvább az volt, amikor célbaérkezés után, már Pisa városában, hangosan biztattuk a még futó maratonistákat, mire a nyugodt vasárnapjukat élő olaszok hangosan ránkcsukták a spalettát…)
De a lényeg, hogy a a közeledő Balaton Maratonra már megbeszéltük: Star Wars szereplőknek öltözünk, én stoppoltam Yodát, Chuwi pedig hangokat is hallat majd, ahogy kell.
